Rovataink:

Tartalomjegyzék erről az oldalról:

Mericske Zoltán

Visszaugrás a navigációra
Az oldal cikkei bevezetőkkel:

Mericske Zoltán

Az akkor még XIV. kerületi zeneiskolával 1968. évében kerültem szorosabb kapcsolatba, amikor megkezdtem gimnáziumi tanulmányaimat az I. István Gimnáziumban (szent nélkül). Ettől a pillanattól fogva kezdtem el a gimnázium szimfonikus zenekarában ütőhangszereken játszani. Ez a kapcsolat azóta is tart, annyi a különbség, hogy azóta a gimnázium neve Szent István Király lett, úgy, mint ahogy a szimfonikus zenekar is.

Első diplomámat 1975-ben, a másodikat 1979. évében vehettem át.

1975-től tanítottam éneket a harmadik kerületi Ilku Pál Általános Iskolában. Nagyon jól éreztem magam, alapítottam egy zenekart Aquilla néven – nagyrészt latin népzenét játszottunk – aminek nagy sikere volt, nagyon sok helyre hívtak minket szerepelni, nagy élmény volt a gyerekeknek és nekem is.

1977-től a Ferences Gimnáziumban tanítottam szintén éneket Szentendrén.

A XIV. kerületi Állami Zeneiskolában 1978. évtől tanítok ütőhangszereket a mai napig.
Az Ütőzenekart 1995-ben alapítottam, amikor az iskolának sikerült beszerezni a megfelelő hangszereket (marimba, xilorimba, dobszerelés, percussion, stb). Bemutatkozásunk 1996-ban a tihanyi zenei táborban volt, ahol minden nap térzenét adtunk. Nem várt sikere volt a dolognak, voltak olyan nyaralók, akik csak miattunk látogattak át Tihanyba nyaralás közben.

A négy nívódíjon kívül, amivel zeneszerői munkámat ismerték el, különböző fórumokon, Zuglóban a következő elismerésekkel jutalmaztak:
• Zuglói Gyermekekért 1995.
• Arany Antenna Nemzetközi Gyermekfilmfesztivál I. díja, amit a zenekarról készült önálló film nyert el. 1998.
• Magyar Televízió Nívódíj, a zenekarról készült filmért.
• Év Embere Zuglóban 2004.
• Polgármesteri elismerés a 2008-as Öttusa Világbajnokságon való nagysikerű fellépésért.
• Zuglóért 2011.

A zenekarnak ez idő alatt – 23 év – kb. 60 televíziós felvétele volt. Az egyik legemlékezetesebb az Aranyág c. jótékonysági műsorokban való részvétel volt. Négyszer hívtak meg minket Olaszországba, játszottunk a Pesti Vígadóban, az Állatkertben , a Hősök terén, a Budapest Kongresszusi Központban és a Művészetek Palotájában . Sok jótékonysági koncertet is adtunk. Úgy érzem, a gyerekek szeretik az ütő hangszereket, a szédületes sodrású latin zenéket és engem is. Addig folytatom a tanítást, amíg adni tudok valamit a tanulóknak és érzem az ő szeretetüket.

Visszaugrás a navigációhoz